Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.fejezet

2018.11.15

Egy újabb nyomorúságos nap. Egész nap esik és a házban meg lehet fagyni. Megint be kell mennie a faluba egy kis tűzifáért. Ma pontosan hét éve, hogy elátkozták, és ő ide menekült. Erre az elzárt zord vidékre. Mást nem is tehetett volna Melinda, hiszen délen sok a város, és még a vidék is nyüzsgő.

 

Nem mintha hiányozna neki, hiszen itt sokkal jobban érzi magát még így is. Így is, hogy a legszebb nőből a legrondább lett. Az átok teljesen átformálta az életét. És soha nem szabadulhat ettől meg. Nincs olyan varázserő, mely megtörné egy tündér átkát, csak a rejtett kiskapun lehetett távozni. Azt meg nem ismerte.

 

A kezdeti két-három éven kívül, kifejezetten boldog volt itt. A falusi népek lassan megszokták és jó barátjuk lett. Végül is, itt a hegyekben lehetetlen megmaradni egyedül.

 

Kinézett. Sajnálta, hogy a saját kívánságait nem tudja teljesíteni. Pedig most örülne egy kis melegnek. Más nem is tudja, hogy van varázsereje. Nem tud beszélni róla. Nem mondhatja el senkinek kicsoda is valójában, míg meg nem törik ezt a nyavalyás varázslatot. Csak annyit tudnak, hogy egy nagyvárosból jött és egy nemes házában szolgált, ahol ellesett pár dolgot a varázslásról.

 

Felvette a köpenyét, mely olyan tömör és vastag anyagból van, hogy nem ázik át. Kiment a szakadó esőbe, megfogta a kiskocsiját, és elindult vele a falu fele, a favágó házához. Meg ha ott jár, vesz egy kis mézet is, meg lisztet. Élesztő is jól jönne, mert kezd elfogyni. Meg lassan a tintás üvegcséje is kiürül. Ha már benéz a vegyesboltba, akkor már megnézi, van e valami új könyve.

 

Sóhajtott. Visszament a házba. Több pénzt és egy kosarat vett magához. Régen volt már a faluban. Talán egy hónapja. Mostanra minden készlete kifogyott. Holnap, ha nem esik, újra bemegy csak akkor már Táncossal, a lovával. Nem akarja, hogy beteg legyen a lova. Benézett a pajtába, hogy ellenőrizze az állatokat. Az épületen két borjú, amiket két hónappal az előtt vett, egy ló, öt birka és jó pár tyúk osztozott. A kakas múlt héten elpusztult. Elkóborolt, és megfogta egy farkas, vagy isten tudja mi.

 

Mikor bezárta maga után az ólt, még jól eszébe véste, hogy szereznie kell egy kotlót és egy új kakast is. Alom és takarmány szerencsére van elég az aratásig. Lassan a tető is kezdi megadni magát, a fal is beázott, meg az egyik lépcsőfok eltörött.

 

Annyi baj, és nincs pénze megjavítani mindet. Tavaly nem termett annyi gyümölcs és zöldség, amiből fedezni tudta volna a kiadásait. Igaz mellékállásban könyveket fordít, de ez közel se hoz annyi hasznot, mint amennyit kéne.

 

Az út sáros volt és nehezen haladt a talicskájával. A csizmája hangosan cuppogott. Fél óra volt beérni a faluba. Hazafele könnyebb lesz. Odafele lejt az út. Egyenesen a favágó házához ment és bekopogott. Az ajtó hamarosan kinyílt. Egy kék szempár nézett fel rá.

  • Anyúúú! – ordibálta. – A csúnya néni van itt.

 

Hét év és még mindig fájt neki ez a megjegyzés. De kisgyerek nem tehet róla, hogy a szemébe mondja, hiszen alig hét éves, az érkezése után nem sokkal született. És igaza van. Az arca torz volt, bár valamiért a fogai megmaradtak normál állapotukban, és nem hullottak ki. Teste elhízott és összement ott ahol általában fordítva szép. A haja az iszapbarna lett, és olyan szálkás hogy hiába ér a derekáig, egyáltalán nem mutat jól. Szemölcsös, szeplős púpos lett. Csak annak örül, hogy nem bajszos, és a hangja a régi maradt, egy nagyon kicsi torzulással. Minden kis jónak örülni kell. Így tudta csak feldolgozni az átváltozással járó sokkot. Bár ő még mindig jobban járt szerinte, mint a testvérei.

  • Ejnye kislányom, nem szabad ilyet mondani egy kedves néniről. – jelent meg a favágó felesége. A kezét éppen a kötényébe törölgette.
  • De mama, hiszen az, nem? – szavai ellenére a gyerek szeméből sütött az ártatlanság.
  • Igaz, nem igaz, nem illik ilyet mondani. – szidta lányát, a pöttöm szépséget.
  • Nem érdekes, hagyja csak. Egy kis fáért és mézért jöttem. Van kéznél?
  • Persze aranyom, mindjárt szólok Josephnek, hogy segítsen a talicskájára rakni. Hoztál csuprot a méznek?
  • Nem, mert eltört. Leszakadt a polc és már így is volt rajta egy repedés. Ha nem nagy gond azt is kérhetnék? – kérdezte Melinda. Mennyit változott, magára sem ismer. Etlend teljesen megváltoztatta. Sokkal kedvesebb lett az emberekkel. Már nem volt mire büszkének lennie, és nem kellet senkit elriasztania. Bár még mindig egzotikus állatként érezte magát, csak más okból kifolyólag.
  • Persze, gyere beljebb! Hideg van kint. - invitálta beljebb Melindát. – JOSEPH! – a hangját minden piaci kofa megirigyelhette volna.

Mezítláb bement és leült az egyik székre, amely az asztal mellé volt tolva. Egyelőre csak hárman éltek ebben a házban. Bár már útban volt a család negyedik tagja.

  • Na mesélj, hallottál a három katonáról? – kérdezte izgatottan.
  • Nem. Szerinted miért jöttek? – nem kellett volna megkérdeznie. Tudja, miért jönnek erre időről időre katonák, nemesek. Őt keresik. Csak sajnos rossz helyen. Mindenki azt hiszi, hogy az Etlend kastélyában él, a falutól még északabbra, öt kilóméterrel arrébb. Senki sem gondolja, hogy másképpen lett bezárva.
  • Szerintem, a négy nővér egyikét keresik, és azt mondják a király katonái voltak. A jobbak közül. – mondta lelkesen. Errefele ritkán történik ezeken a küzdelmeken kívül bármi érdekes.
  • Királyi… már a király is keresi őt? Mit követett el?- most már tényleg érdekelte őt.
  • Nem tudom. De képzeld, hallottam egy érdekesebb dolgot.
  • Mit?
  • Elvileg a király küldeni fog egy másik csapat embert, és a vezetőjének kell majd kiszabadítania a lányt.
  • Sajnálom szegény embert. Lehetetlenre vállalkozott. – tényleg megsajnálta.

 

Hiszen abban a várban megrontott varázslók egy szervezete tanyázik, aki a sötét attribútumú erőket tanulmányozzák, meg az alkímiát, legalábbis a szerint amit érzékelt. Nem csoda, hogy szinte minden ember félholtan távozott. Bár szerencséjükre nem holtan. Pár év és felépülnek. A falu szerencséje pedig az, hogy ő ideköltözött. Ha nem értene egy kicsit a védővarázslatokhoz, akkor már régen elpusztult volna a falu élelem hiány és betegség miatt. A rontásaik nem csak a célszemélyt érintették, a varázslatok, legyenek bármilyenek befolyásolják a környezetüket.

 

  • És képzeld mi történt! A lányom tehetséget mutatott a mágiában!
  • Ez nagyon jó hír! – Ugrott fel hirtelen Melinda. – És milyen típusú ereje van?
  • Nem tudjuk, a faluban rajtad kívül senki nem tud semmit a mágiáról. Csak észrevettük, hogy mintha sokszor gőz szállna fel belőle. Ezért gondoltuk. Lana, gyere ide. – a kislány idejött, és szép kék szemével nézett rám. – Kicsim, kérd meg szépen Melinda nénit, hogy mondja el neked, milyen erőd van. – a kislány hirtelen felélénkült és könyörgő kiskutyaszemekkel nézett.
  • Kérem szépen Melinda néni, szeretném tudni, milyen erőm van.

Melindában, hirtelen a kívánság hatására kigyúltak a fények. Tudta teljesíteni a kívánságot. Magában nézte, ahogy képek jelennek meg az elméjében. Hogy ne legyen feltűnő, hogy nem csinált semmit ami vizsgálódáshoz hasonlít, jól megfigyelte a kislányt. Szeplős orcája volt, mint a legidősebb húgának tizenéves korában. Szőke haja összefonva is a háta közepéig ért. Kezei, lábai apróak, a korához mérten alacsony volt. Valószínűleg felnőttként sem lesz egy magas nő belőle. Bár ez meglepő az anyja és az apja méreteit figyelve.

  • Csodálatos! Lana, úgy gondolom, hogy te az orvoslásban és a gyógyításban leszel tehetséges. Ha akarod, tudlak egy kicsit tanítani. Sokat hallottam erről a tehetségről.
  • De jó! Alig várom. – kezdett el ugrándozni örömében.

Fantasztikus áldást kapott ez a lány. A gyógyítás az egyik leghasznosabb erő. Persze, ha kívánják, ő is tud gyógyítani, de saját akaratából nem. Ha csak ő és egy néma ember van együtt, nem tud tenni semmit. Időközben megjelent újra az asszony és kezében volt a méz.

  • Tessék itt a méz. Fogyaszd egészséggel.
  • Köszönöm, mennyivel tartozom ezért, meg a fáért? – már kezdte elővenni a szütyőjét.
  • Semmivel. Majd a lányom okításával megfizeted. Holnap elmegy hozzád az úgy jó lesz?
  • Természetesen! De ezért én nem kérek semmit…
  • Fogadd el, tudjuk, hogy nem állsz épp a legjobban anyagilag.
  • Köszönöm szépen. Akkor holnap találkozunk Lana. Sziasztok.
  • Sziaaa! – nagy lelkesedéssel integetett az ajtóból Lana, miközben Melinda elindult a vegyesbolthoz.

 

Az eső még mindig zuhogott. De már nem olyan intenzitással, mint amikor jött. Az út sárosabb volt, mint amikor a hó olvadt, de nem volt lehetetlen haladni rajta. Szerencsére a falu és a háza egy viszonylag laposabb területen helyezkedik el. A csengő megszólalt, amikor belépett a boltba. Mord a boltos mosollyal az arcán fogadta.

  • Miben állhatok most szógálatára?
  • Húsz kiló liszt, kis bödönnyi élesztő kellene. Meg ha van tintád, az nagyon jó lenne. Meg van valami új könyv?

Mord az asztalra tette a kimért árut, a lisztet zsákban, az élesztőt egy porcelán csuporban. A csuprot vissza kell majd hoznia holnap. Meg egy üvegcse tintát.

  • Nincs új könyv. Összesen annyi mint …- számolta egy papíron a végösszeget – négy font hatvanöt cent.
  • Ilyen sok?- rökönyödött meg a lány.
  • Tuggya, tavaly nem vót jó a termés és idén nincs má’ elég búza itt fent.
  • Értem. – szontyolodott el. - Tessék a pénz és köszönöm. Viszont látásra.
  • Viszont látásra, vigyázzon magára ebben az esőben.

 

A megvett dolgokat nagy nehezen kivitte a talicskára. A lisztet leterítette egy vastag posztóval, hogy ne ázzon el. Megfogta a kiskocsi nyelét és elindult hazafele. Könnyebben ment, viszont nehezebb is volt irányítani lejtőn. Hazafele több időbe telt megtenni az utat, mint odafele.

 

Mire hazaért, jócskán elázott. Bevitte a vásárolt dolgokat, és szépen elrendezte. Begyújtott a nappali kandallójába. Vizet forralt, hogy felmelegedjenek a tagjai, egy jó meleg fürdőben. Amint megfürdött, elkezdett főzni. Kenyeret dagasztott, zöldséglevest főzött. Folytatta a szokásos napi rutinját. Kisepregette a hálószobákat, amikből négy volt összesen, majd minden mást.

 

Estére olyan fáradt lett, hogy alig bírt az ágyig vánszorogni.

 

Másnap, kopogásra kelt fel.

  • Ki aaz…- nyögte a paplan alól.

 

Természetesen nem érkezett válasz erre az elhaló kérdésre. Hét év nem volt elegendő neki, hogy megszokja a koránkelést. Egy nyögéssel felkelt az ágyból és felvette az egyik ruháját, mely meglehetősen sokat takart. Még szerencse, hogy a hasára nem hízott drasztikusan, csak az alkatához képest volt nagy. Lebotorkált a lépcsőn. Amikor kinyitotta az ajtót, egy ásítást próbált elnyomni sikertelenül.

 

  • Sziasztok, gyertek be.
  • Ugyan, nem akarok zavarni, csak Lana jött az óra miatt. Úgy látszik korán jöttünk.
  • Nem, ez nem igaz. Csak én vagyok későn kelő fajta. – a kezével beljebb invitálta Lanát, és megeresztett egy mosolyt a favágó nejére.
  • Haza engedhetem egyedül, vagy érte jössz? – kérdezte aggódva. Féltette a kislánykát. Csalóka volt az idő. Most még sütött a nap, de nemsokára esni fog.
  • Haza tudnád kísérni, már így is rohannom kell. Megtudtam a szomszédtól, hogy két faluval arrébb van egy orvos, aki rövid időre jött le egy nagyobb városból. Megpróbálok vele beszélni. Nagy segítség volt, hogy az ereje fajtáját meg tudtad mondani nekünk. Tudom, hogy te is mindent megteszel, de egy… - nem hagyta, hogy az asszony be tudja fejezni.
  • Persze, megértem. Én is csak azért ajánlottam fel a segítségem, hogy ne kanászodjon el az ereje. Ahogy érzem, hatalmas varázslónő lesz, de ha nem tanulja meg kordában tartani, akkor könnyen árthat másoknak.
  • Köszönöm. Akkor, ha vége, haza tudnád kísérni?
  • Hazaviszem Táncoson.
  • Rendben, akkor, viszlát. Vigyázz magadra kincsem!
  • Rendben mama!

 

Melinda bezárta az ajtót. Még tegnap helyet csinált a nappaliban, hogy elférjenek. Középen leterített egy szőnyeget és pár réteg plédet.

 

  • Szeretném megkérdezni Lana, mit tudsz a mágiáról?
  • Nem tudok semmit. A mama meg a papa sem, így én sem.
  • Rendben. Akkor kezdjük azzal, hogy a varázserő tulajdonképpen energia. Amelyet ha nem zársz magadba, folyamatosan szivárogni fog kifele a testedből. Avatatlan szemnek ez gőznek tűnik. – Lana nagy lelkesedéssel bólogatott. - Az energiának öt fő fajtája van. A tűz, a víz, levegő, föld, tiszta energia, mint a villám is. Emellett mindenki varázsereje besorolható két típusba.  Az egyik a fény, azaz a lélek, valamint a sötétség, ami …- itt a kislány közbeszólt.
  • Ami a lélektelenség? Aki ezt használja, annak nincs lelke?
  • Nem. A sötétség az üresség. Az, hogy valaki sötétség típusú energiával rendelkezik nem jelenti azt, hogy lelketlen. Ez az energia az egyik legerősebb és egyben a leggyengébb is. Nagyon kevesen vannak, akik ezzel az erővel rendelkeznek, és kezelni is tudják.
  • Akik a sötétség fajtával rendelkeznek, azok a sötétvarázslók? Mert azok olyan sokan vannak, és nagyon ijesztőek. Anyu azt mondta, hogy ha egyedül leszek kint este akkor el fognak vinni.

Egy gyerekeknek szóló rémisztgetés ez csak, hogy ne legyen rosszak, és ne bóklásszanak kint a sötétben. De ezt nem fogja elmondani neki. Majd magától úgyis megtudja.

  • Nem, szerencsére nem. A sötétvarázslók olyan emberek, akik a saját energiájukat megrontották. Túlságosan kapzsik voltak, emiatt több erőre vágytak, hatalomra, mint amennyit a természet adott nekik. És ezt az ártómágiában találták meg, és szenvedést hoznak.
  • Akkor a katonák mind sötétvarázslók?
  • A katonák tényleg ártanak varázslat által, és néha ők is élvezhetik a harcot. De nem, a sötétmágusok mások szenvedése által nyerik hatalmukat. Azzal, hogy mindent kiszipolyoznak az ellenfelükből. Érzelmeket, mágikus erőt, fizikai erőt, néha még emlékeket is. Ez adja az energiájuk.
  • És soha nem lesz elég nekik? Én ha sokat eszek anyu palacsintájából néha el kezd fájni a hasam.
  • Sajnos nekik soha nem elég. Néhányuknak szintén „elkezd fájni a hasuk” ettől, de ez ritka. Nekik ez olyan, mint a levegő, de mégis ártalmas rájuk és a világra nézve.
  • Nem tudják visszacsinálni. Nem tudnak jók lenni újra?
  • Nem, még senki nem volt képes egy romlott energiával rendelkező egyént meggyógyítani.
  • Akkor majd én meggyógyítom őket!
  • Előbb azt tanuld meg, hogyan tartsd magadban az energiád.
  • Rendben!

 

Így telt el négy óra és delet ütött a régi állóóra.

  • Azt hiszem eleget gyakoroltunk. Gyere, befogom Táncost, aztán hazaviszlek.
  • Segítek.

Miután hazavitte, és bevitte az élesztős csuporkát a vegyesboltba elindult visszafele. Az ég hangosan dörgött és néha egy-egy villámot is meglátott. Még csak egy óra volt, de a felhők miatt már szürkületi sötét uralkodott a tájon. Nem sokára vihar lesz, megint.

 

Mire hazaért és leszerszámozta a lovát már egyenesen ömlött az eső. Kinézve, nem irigyelte azt, aki kinn tartózkodott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.